2014-01-21
2014-01-20
2013-05-15
13. nap: ön-irriátlás
eredetileg írva: 2012-05-10-én
Nemrégiben megengedtem magamnak hogy néhányszor tomboljak a dühtől, majd észrevegyem magamde mégsem dolgozzam ki azt ami miatt kiakadtam, így megoldatlan maradt az a pont...és csak vártam és vártam, még egy párszor előjött, és az újabb alkalmaknál már azéert éberebb voltam egyre inkább és így egyre jobban át is láttam, és ezeket találtam:
Első alkalommal akkor vettem ezt észre mikor matekfeladatokat oldottam meg a neten egy program segítségével (khanacademy.com) és ellenőriztem a megoldást és jó volt viszont a program szerint meg hibás/téves. belementem a frusztráltságba és egyre mélyebbre és mélyebbre mentem az elmémbe hogy megoldást találjak a feladatra, és hogy miért nem jó a megoldásom amikor mindent ellenőriztem. amit persze egyáltalán nem vettem észre az az volt hogy totál elfelejtettem lélegezni, és elvesztem az elme útvesztőiben a múlt-jelen-jövő folyosóin.
így csináltam meg vagy 3-4 feladatot rosszul, és annyira frusztrálni kezdtek ezek a szöveges példák hogy voltaképpen ragequitteltem(magyarul feldühödésemből felindulva kiléptem) aznap.
emellett még azt is gondoltam hogy "direkt írták bele hogy felcserélje a szavakat és ez azért van hogy én összekeverjem" "rosszul van megírva mert amikor tévesztek akkor a "haladás" csíkomat visszaejti" mivel hogy józan ész alapján ha egy oktató eszköz CSAK jutalmazza a helyes megoldást és bünteti a helytelent az NEM a legjobb, és nem az emberi tanulás alapján működik, mégis ez nem is igazán a programról szól, hanem ez rólam szólt.
másodszorra akkor vettem ezt észre mikor munka közben kihagytam valamit, és még ki is mondtam hogy "basszuskulcs!" és a fejemben már el is képzeltem egy jelenetet ahol "ha valamit elszúrok akkor az úgymarad és akkor az bizonyítja majd hogy elbuktam" és ez rengeteg félelmet is felelevenített bennem miközben ott helyben jártam ezt a pontot.
ma megint munka közben láttam ahogy elszúrok valamit és megint elkezdem hogy "jajj ne!" de képes voltam megállni miközben kimondtam hogy "elég, ezt most abbahagyom!" és lélegzés közben észrevettem a valóságot hogy nem vagyok "vesztes" aminek beképzeltem magamat mikor valamit rosszul csinálok, továbbá azt is hogy mikor walamit elszúrok akkor elveszem ezt a káromkodó személyiségemet, aki konkrétan mindent leszar és az egész világra haragszik...ami arra a rádöbbenésre juttatott hogy voltaképpen MAGAMRA leszek haragos és még meg is indoklom...
ez után 33db önmegbocsájtás leírása következik, mely a jelen időmbe nem fér bele hogy lefordítsam, majd egyszer idefűzöm...plussz még vagy 20 a "hülye" szóval kapcsolatosan és még jópár a kapcsolódó emlékekről...
Nemrégiben megengedtem magamnak hogy néhányszor tomboljak a dühtől, majd észrevegyem magamde mégsem dolgozzam ki azt ami miatt kiakadtam, így megoldatlan maradt az a pont...és csak vártam és vártam, még egy párszor előjött, és az újabb alkalmaknál már azéert éberebb voltam egyre inkább és így egyre jobban át is láttam, és ezeket találtam:
Első alkalommal akkor vettem ezt észre mikor matekfeladatokat oldottam meg a neten egy program segítségével (khanacademy.com) és ellenőriztem a megoldást és jó volt viszont a program szerint meg hibás/téves. belementem a frusztráltságba és egyre mélyebbre és mélyebbre mentem az elmémbe hogy megoldást találjak a feladatra, és hogy miért nem jó a megoldásom amikor mindent ellenőriztem. amit persze egyáltalán nem vettem észre az az volt hogy totál elfelejtettem lélegezni, és elvesztem az elme útvesztőiben a múlt-jelen-jövő folyosóin.
így csináltam meg vagy 3-4 feladatot rosszul, és annyira frusztrálni kezdtek ezek a szöveges példák hogy voltaképpen ragequitteltem(magyarul feldühödésemből felindulva kiléptem) aznap.
emellett még azt is gondoltam hogy "direkt írták bele hogy felcserélje a szavakat és ez azért van hogy én összekeverjem" "rosszul van megírva mert amikor tévesztek akkor a "haladás" csíkomat visszaejti" mivel hogy józan ész alapján ha egy oktató eszköz CSAK jutalmazza a helyes megoldást és bünteti a helytelent az NEM a legjobb, és nem az emberi tanulás alapján működik, mégis ez nem is igazán a programról szól, hanem ez rólam szólt.
másodszorra akkor vettem ezt észre mikor munka közben kihagytam valamit, és még ki is mondtam hogy "basszuskulcs!" és a fejemben már el is képzeltem egy jelenetet ahol "ha valamit elszúrok akkor az úgymarad és akkor az bizonyítja majd hogy elbuktam" és ez rengeteg félelmet is felelevenített bennem miközben ott helyben jártam ezt a pontot.
ma megint munka közben láttam ahogy elszúrok valamit és megint elkezdem hogy "jajj ne!" de képes voltam megállni miközben kimondtam hogy "elég, ezt most abbahagyom!" és lélegzés közben észrevettem a valóságot hogy nem vagyok "vesztes" aminek beképzeltem magamat mikor valamit rosszul csinálok, továbbá azt is hogy mikor walamit elszúrok akkor elveszem ezt a káromkodó személyiségemet, aki konkrétan mindent leszar és az egész világra haragszik...ami arra a rádöbbenésre juttatott hogy voltaképpen MAGAMRA leszek haragos és még meg is indoklom...
ez után 33db önmegbocsájtás leírása következik, mely a jelen időmbe nem fér bele hogy lefordítsam, majd egyszer idefűzöm...plussz még vagy 20 a "hülye" szóval kapcsolatosan és még jópár a kapcsolódó emlékekről...
2013-04-02
12.nap: Bizonyíték / visszajelzés / következmények
bejegyzés ideje: 2012-05-05
Ma volt az utolsó tanítási nap az iskolában, és ez egyfajta búcsúnap is a végzősöktől. nagyjából 2 éve kezdtem el ezt a kurzust 2010 szeptemberében abból a kiindulópontból hogy olyan HASZNOS dolgot tanuljak amivel MÁSOKAT és magamat tudom támogatni, és lehet úgy végezni ami mindenkinek egyenlőn a legjobb,és mindenkinek szüksége van rá hogy egy közepesen komfortos/kényelmes életet élhessen. Bútorasztalos-Asztalos ezek szinte ugyanazt jelentik.
Ma volt az utolsó tanítási nap az iskolában, és ez egyfajta búcsúnap is a végzősöktől. nagyjából 2 éve kezdtem el ezt a kurzust 2010 szeptemberében abból a kiindulópontból hogy olyan HASZNOS dolgot tanuljak amivel MÁSOKAT és magamat tudom támogatni, és lehet úgy végezni ami mindenkinek egyenlőn a legjobb,és mindenkinek szüksége van rá hogy egy közepesen komfortos/kényelmes életet élhessen. Bútorasztalos-Asztalos ezek szinte ugyanazt jelentik.
2013-03-25
11. nap: Eszközök mint információ és tudás emlékekben
Ahogy ma a munkából jöttem hazafelé és közben visszatekintettem a 9 órányi munkámra és arra hogy miként mozogtam és viselkedtem fizikailag rádöbbentem magamra...
2013-02-01
10. nap: Ami bent, úgy kint.
eredeti dátum:2012-05-02
Ma azt vettem észre hogy attól függőn hogy hogyan kezdek bele egy jelenetbe, és milyen válaszokat kapok másoktól és minden ami történik, az voltaképp az én tükörképem.
Mármint, mikor belekezdek egy beszélgetésbe úgy hogy az elmémben vagyok és félek/gondolkodom a tágyról és avval kapcsolatos félelmekről, gondolatokról, pénzdolgokról stb.
Viszont ha úgy kezdek el valamit vagy egy beszélgetést a lélegzetben és akként akkor teljesen más alakul ki: hatékonyan elvégzem a feladatot, vagy könnyed és sima beszélgetés zajlik le ahol megértjük egymást és figyelembe vesszük egymást.
És ezt minden nap látom hogy minnél inkább belemegyek a magam ámításába és elnyomásba, az érzelmeimbe és hasonlókba annál többet kapok vissza másoktól, mintegy tükrözve saját cselekedeteimet. és ez legtöbbször azonnali de eddig a leghosszabb is 2 órás volt csupán. ÉS ez egy rendkívüli támogatást nyújt hogy hullámokat kelt az egyes dolgokban való "bukásom" és még mielőtt felemésztene visszacsap rám, így könyebben észreveszem és meg tudom állni hogy végleg elnyeljen.
És érdekes módon ez nem csak külső forrásokkal történik meg hanem a saját gondolataim is mintha addig visszhangzanának a fejemben míg valóban meg nem hallom és felfogom mit gondoltam. így utánajárhatok honnan ered és mi váltotta ki (mire reagáltam vele) és így korrigálhatom magamat.
Például ma az a gondolat volt a fejemben hogy "úgy igazán nincs mit csinálnom ma és tudom hogyha valaki meglát és ittlesz a főnök is és ő is látja akkor nem fog neki ez tetszeni (már a semmittevésem) ccsak hogy álldogálok" ez kb úgy 3-5másodpercig visszhangzott bennem, mire rájöttem hogy mennyire ELMÉs ez és hogy ennek semmi köze a főnökhöz, valójában nem is látott mert egy projektel volt nagyon elfoglalva, szóval hogy láttam hogy nem vette észre miközben látott és ez a visszhangzó gondolat által ráébredtem hogy mennyire értelmetlen ezen agyalnom és így megbocsájtottam magamnak (hangosan) és bár volt zaj a műhelyben lehetett hallani...de akkor is tovább mondtam mikor már nem volt zaj, és ez egy remek dolog volt elengedni ezt az aggódást és hogy abbahagyom a "főnöktől való parázás"-t
és ez a tükröződés voltaképpen minden tettemre érthető, néha csak úgy beszéltem hogy viszhangozzon hogy meghallja, de ez is csak azért volt hogy figyelmet keltsek magamra. de ez is csak rólam szólt.
ez nem könnyű de nem is nehéz, de látom ahogy lépésről lépésre csinálom és hatásos, szóval folytatom és nem adom fel!
 |
| (forrás) |
Ma azt vettem észre hogy attól függőn hogy hogyan kezdek bele egy jelenetbe, és milyen válaszokat kapok másoktól és minden ami történik, az voltaképp az én tükörképem.
Mármint, mikor belekezdek egy beszélgetésbe úgy hogy az elmémben vagyok és félek/gondolkodom a tágyról és avval kapcsolatos félelmekről, gondolatokról, pénzdolgokról stb.
Viszont ha úgy kezdek el valamit vagy egy beszélgetést a lélegzetben és akként akkor teljesen más alakul ki: hatékonyan elvégzem a feladatot, vagy könnyed és sima beszélgetés zajlik le ahol megértjük egymást és figyelembe vesszük egymást.
És ezt minden nap látom hogy minnél inkább belemegyek a magam ámításába és elnyomásba, az érzelmeimbe és hasonlókba annál többet kapok vissza másoktól, mintegy tükrözve saját cselekedeteimet. és ez legtöbbször azonnali de eddig a leghosszabb is 2 órás volt csupán. ÉS ez egy rendkívüli támogatást nyújt hogy hullámokat kelt az egyes dolgokban való "bukásom" és még mielőtt felemésztene visszacsap rám, így könyebben észreveszem és meg tudom állni hogy végleg elnyeljen.
És érdekes módon ez nem csak külső forrásokkal történik meg hanem a saját gondolataim is mintha addig visszhangzanának a fejemben míg valóban meg nem hallom és felfogom mit gondoltam. így utánajárhatok honnan ered és mi váltotta ki (mire reagáltam vele) és így korrigálhatom magamat.
Például ma az a gondolat volt a fejemben hogy "úgy igazán nincs mit csinálnom ma és tudom hogyha valaki meglát és ittlesz a főnök is és ő is látja akkor nem fog neki ez tetszeni (már a semmittevésem) ccsak hogy álldogálok" ez kb úgy 3-5másodpercig visszhangzott bennem, mire rájöttem hogy mennyire ELMÉs ez és hogy ennek semmi köze a főnökhöz, valójában nem is látott mert egy projektel volt nagyon elfoglalva, szóval hogy láttam hogy nem vette észre miközben látott és ez a visszhangzó gondolat által ráébredtem hogy mennyire értelmetlen ezen agyalnom és így megbocsájtottam magamnak (hangosan) és bár volt zaj a műhelyben lehetett hallani...de akkor is tovább mondtam mikor már nem volt zaj, és ez egy remek dolog volt elengedni ezt az aggódást és hogy abbahagyom a "főnöktől való parázás"-t
és ez a tükröződés voltaképpen minden tettemre érthető, néha csak úgy beszéltem hogy viszhangozzon hogy meghallja, de ez is csak azért volt hogy figyelmet keltsek magamra. de ez is csak rólam szólt.
ez nem könnyű de nem is nehéz, de látom ahogy lépésről lépésre csinálom és hatásos, szóval folytatom és nem adom fel!
2012-12-19
9. nap: "ön"védelem vs. felállás
eredeti írás dátuma:2012.05.01.
Ahogy ma a önmegbocsájtásokat csináltam a tananyagban, hangosan kimondva, és sok sok ellenállásba ütköztem magamban-melyek által rádöbbentem önön valómra.
Ahogyan elkezdtem felmondani az önmegbocsájtásokat (előbb leírtam utána felolvastam egyesével, ma már nem így csinálom) nagyon kényelmetlek lett az ahogyan a forgószékemben éreztem magamat. Szóval mozogtam egy kicsit benne miközben folytattam, és nem hagytam hogy ez megzavarjon vagy megállítson. Továbbra sem változott az érzés, és folyamatosan éreztem ezt a kényelmetlenséget a lábamban és a mellkasomban is...aztán az éber légzésem közben észrevettem mielőtt ásítottam volna...így megálltam az ásítást még mielőtt belekezdtem volna és eközben folyamatosan haladtam a megbocsájtásokkal.
 |
| (videó az írásról (angol)) |
Ahogy ma a önmegbocsájtásokat csináltam a tananyagban, hangosan kimondva, és sok sok ellenállásba ütköztem magamban-melyek által rádöbbentem önön valómra.
Ahogyan elkezdtem felmondani az önmegbocsájtásokat (előbb leírtam utána felolvastam egyesével, ma már nem így csinálom) nagyon kényelmetlek lett az ahogyan a forgószékemben éreztem magamat. Szóval mozogtam egy kicsit benne miközben folytattam, és nem hagytam hogy ez megzavarjon vagy megállítson. Továbbra sem változott az érzés, és folyamatosan éreztem ezt a kényelmetlenséget a lábamban és a mellkasomban is...aztán az éber légzésem közben észrevettem mielőtt ásítottam volna...így megálltam az ásítást még mielőtt belekezdtem volna és eközben folyamatosan haladtam a megbocsájtásokkal.
Subscribe to:
Posts (Atom)