eredetileg a késő-latin fundamentalis, a latin fundamentum(alapja valaminek), a fundare(megalapozni valamit,létrehozni valamit), a fundus(alj) szóból ered
wikiszótár angolból
magyarban kissé átalakult a szó de az angolban a "fundamental" szóról beszélek ami szétbontva found(alapít) a (egy) mental (elméleti) dolgot. ami azért is érdekes mert a found szó jelent egyszerre elkezdeni valamit mint például alapítani valamit, és azt is hogy a múltban találtunk valamit.
szóval vagy a elméleti dologról beszélünk amit odaadtak neked rajtad kívülálló valami(ki) vagy egy elméleti dolog megalapozásáról (egy rendszer létrehozása az elmében) és amikor erre a szóra nézek mindhárom jelentését egyszerre látom.
A gond ott kezdődik hogy mikor alkotunk vagy találunk egy elméleti dolgot akkor elméleteket, meglátásokat, koncepciókat építünk köré és ezekben az új mátrixokban elveszünk és elfelejtjük az alapját megkérdőjelezni. Például ahogy felnövünk és "normál" emberré válunk de valahogy sosem nézünk utána vagy kérdőjelezzük meg hogy mégis mitől és hogyan válunk azzá amik lettünk.
Még csak nem is akarjuk látni a motivációinkat és kiindulópontokat, ami kábé olyan mintha nem akarnánk hogy az alapvető dolgok létezzenek pedig ezekre építettünk mindent és ez határoz meg minden egyes pillanatban.
És ez a dolog mindenkinek minden pillanatában itt van. NÉHÁNY tudós ugyan megkérdőjelezi az alapvető dolgokat, de kizárólag egy korlátozott kereten belül, ahol elemzik és csoportosítják az adatokat és megint egy mátrixot hoznak létre hogy definiálják...
És voltaképpen ezért nem látjuk értjük és döbbenünk rá hogy nem akarjuk elfogadni hogy előre-beprogramozottak vagyunk amit előre megterveztek már az emebriség kialakulása előtt, talán még korábban.
De az egyértelmű hogyha nem ismerjük és vagyunk ktívan tudatában az alapjainknak akkor voltaképpen mindig elveszetten kóborolunk az összetettségében és részletességében a mátrixok mátrixainak alkotásaiban. mert olyan rengeteg, de nem végtelen pont és rész van miközben megengedjük magunknak hogy elkülönüljünk tőlük hogy ez iszonyatosan túlságosan nagynak tűnik(persze csak mi ítéljük/látjuk annak) szóval csak elbukunk és már nem is nézzük...aztán egy idő után előbb utóbb megint elkezdünk velük foglalkozni egy kicsit lassabban vagy több elővigyázatossággal, vagy kevesebb tudatossággal hogy ne töltse túl az elménket.
nevetséges hogy az alapok annyira egyszerűk és könnyű megérteni őket, miután rádöbbenek magamban az alapjaimban és akként, hogy szó szerint "elszállt az agyam" és ez abban támogat és segít hogy lássam értsem magamat az elmémen kívül vele és általa. mert NEM tudom elválasztani tőle, nem is akarom. de amikor a túltöltés megtörténik akkor voltaképpen képes vagyok kiálni magamban és magamként mint az elmém és valódi változást megvalósítani egyként és egyenlőként, majd megtartva ezt az állás ténylegesen változni.
Mikor döbbenek rá magamra? amikor találok egy alapvető dolgot az elmémben és vissza tudom vezetni hogy honnan és hogyan fejlődött ki, miket hozott létre, milyen kapcsolatokból áll, és az egészet mintegy fel tudom térképezni, és az egész rendszert látom és nem veszem el a részletekben.
Innen képes vagyok hogy felelősséget vállaljak magamért. Viszont a teljes építmény értése nélkül az egész bennmaradna az elmében amíg az létezik, (ami csak egy illúzió amit én hoztam létre, tehát a valóság alapja hogy minden amit valaha felfedeztem az ÉN vagyok és csakis azon alapul hogy én mit engedtem meg és fogadtam el magamnak, vagy vettem részt benne és általa. MINDEN PONTNÁL.
Mi a megoldás? Hogyan vállalok felelősséget magamért? könnyű...mit teszel mikor csináltál valamit majd rádöbbensz hogy nem akartad úgy cswinálni? bocsánatot KÉRSZ...de várjunk csak. ha senki és semmi sem különálló tőled, akkor mégis KITŐL kérsz megbocsájtást?...pontosan, csakis te adhatod ezt meg magadnak. csakis te bocsájthatsz meg magadnak. ezt hívjuk ön-megbocsájtásnak(röviden). Bármi más megoldás csak találgatáson és hiten és ötleteken alapul melyek alapja hogy a különállóság valós ésatöbbi. tehát teljesen egyértelmű hogy az ön-megbocsájtás a kulcs hogy megoldjuk a dolgainkat (pontjainkat). mert amikor megbocsájtok magamnak akkor elengedem a pontot(ami voltaképp sosem létezett csak azért volt mert én folyamatosan létrehoztam és fenntartottam) és így semmivé válik. és lassan szisztematikusan, kipucoljuk a mátrixokat, a pontok halmazait és fáit, egészen a gyökerekig melyek az általunk elfogadott és engedett világot alkotják.
Onnan miután mindent kipucoltunk, kezdhetünk végre úgy alkotni hogy tudatában vagyunk az alapoknak illetve meg is változtathatjuk az alapelveket mondjuk arra hogy "ami mindenkinek egyenlőn a legjobb egységben és egyenlőségben" és ebből az alapból/kiindulópontból létrehozni egy világot mely ezt tükrözi.
megbocsájtom magamnak hogy megengedtem és elfogadtam hogy:
- elvesszek a pontok mátrixában ahol aktívan résztveszem és ezáltal létrehozom és definiálom a létezést mint egészet bennem és általam
- nem láttam, vettem észre és értettem meg, hogy minden pont egy kiindulópontból ered, melyben megengedtem és elfogadtam magamnak hogy előre-tervezett és előre-programozott séma legyen és hogy sohase kérdőjelezzem meg vagy vizsgáljam
- nem láttam, vettem észre és értettem meg, a lét teljességét magamban és általam, az alapokkal és a hozzájuk kapcsolódó pontokkal
- nem láttam, vettem észre és értettem meg, hogy hogyan működik az ön-megbocsájtás, és hogy csak ez a valós megoldás.
- elhittem hogy bármi amit átélek és amit az agyam üzen/mutat nekem hogy különáll tőlem az valóban különálló dolog tőlem
- elkülönítettem magamat azoktól a dolgoktól melyeket különállónak mutatott az elmém és az előre-programozásom.
- az előre-programozásomat, és annak követését hogy létezzen bennem és általam.
- az előre-programozásom és előre-beállítottságom alapján definiáltam magamat és a LÉT-et
- nem álltam ki és hagytam abba a végtelen készítését a pontjaimnak melyek csak azt a célt szolgálják hogy rabszolgaságba taszítsanak és tartsanak a pontok mátrixában és hogy ezáltal eltévedjek közöttük
- korlátozzam magamat a saját alkotásaimban és a pontok visszaöklendezésében a mátrixokon belül és általuk.
- nem láttam, vettem észre és értettem meg magamat abban és akként ami itt van.
No comments:
Post a Comment