Elérkeztem arra a pontra utamon ahol elkezdtem felgyorsítani mivel többet foglalkozom magammal és másokkal, leginkább az önmegbocsájtásokra értem.
miközben járom a pointjaimat a nap folyamán néha rajtakapom magam hogy belementem olyanba amibe nem kelett volna és az felcímkézem egy "piros zászló"-val majd később visszavetítem magamra és őn-megbocsájtás után elkezdem ezeket is járni a teljességében.
És miközben a DesteniIprocess-t jrom végig és mások blogjait olvasom vlogjait nézem, ráébredtem hogy valójában semmilyen módon nem vagyok különálló a szerzőktől, és attól sem amiről beszélnek/írnak, és miközben az önmegbocsájtásaikat hangosan olvasom abban a pillanatban magam is ráébredek arra amire a másik, és hogy én magam vagyok az a pont, egy kicsit olyan hogy "csak akkor tudod mit ért valami ha már elveszítetted" és csak akkor veszem észre hogy mennyire korlátozó és mekkora hatásuk van rám és hogy mennyire ezek alapján definiáltam magamat amikor elengedem a pontot és elkötelezem magamat hogy a tényleges változtatást eszközöljem a testi valómban.
És mivel az önmegbocsájtásokat hangosan magamban és magamként mondom, így rengeteg dologgal szembesülök egy nap és több rálátással egy adott dologra, amit lehet hogy én nem vettem volna még észre amikor először utánanézek.
És ez egy nagyon hatékony támogatás magam és mások irányába, és mindenki aki csinálja csak elősegíti és gyorsítja a saját útján a haladását, persze minden pontot a testi valónkban kell járnunk hogy bizonyos legyen hogy tényleg túlléptünk rajta. de persze ezzel megakadályozzuk azt hogy beleessünk abba a hibába hogy "nem láthatok mindent egyszerre!" ami egy pillanatban talán igaz de nem a teljes útra, tehát ez is csak egy kifogás amit az ellen használunk hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk magunk iránt.
persze ez napi több órányi időtöltéssel jár...de voltaképpen élvezem csinálni még akkor is ha mástól "veszi el az időt", akár egész nap tudnám csinálni-de akkor nem járnám a pontokat a fizikai valómban így túl sok értelme nincsen annak hogy elsiesse az ember mert akkor közben semmit nem csinál. ezért ez nem a módja annak hogy ezt tanuljuk. hagynom kell időt magamnak hogy az a változás legyek amit elhatároztam és elköteleztem magam, és kiálljak mindazért ami mindenkinek egyenlően a legjobb.
Éppen ezért egy rutin, vagy napirend létrehozása nagyon praktikus/hasznos, és az is hogy feljegyzem a nap folyamán töltött időmet tevékenységek alapján, mert ez egy remek visszajelzés arról hogy ténylegesen azt járom-e amit mondok. és emellett még kimutatható hogy hol és van-e szükség változtatásra.
És persze az is támogat amikor ezeket a blogokat írom mert közben is rájövök dolgokra ahogy megnyílnak a rendszerek és pontok bennem így lassan de biztosan, összeadódik a tevékenységem és bizonyíték hogy meg lehet oldani a pontokat és tényleg használ és gyakorlati haszna van.
No comments:
Post a Comment