 |
| (forrás) |
Ma azt vettem észre hogy attól függőn hogy hogyan kezdek bele egy jelenetbe, és milyen válaszokat kapok másoktól és minden ami történik, az voltaképp az én tükörképem.
Mármint, mikor belekezdek egy beszélgetésbe úgy hogy az elmémben vagyok és félek/gondolkodom a tágyról és avval kapcsolatos félelmekről, gondolatokról, pénzdolgokról stb.
Viszont ha úgy kezdek el valamit vagy egy beszélgetést a lélegzetben és akként akkor teljesen más alakul ki: hatékonyan elvégzem a feladatot, vagy könnyed és sima beszélgetés zajlik le ahol megértjük egymást és figyelembe vesszük egymást.
És ezt minden nap látom hogy minnél inkább belemegyek a magam ámításába és elnyomásba, az érzelmeimbe és hasonlókba annál többet kapok vissza másoktól, mintegy tükrözve saját cselekedeteimet. és ez legtöbbször azonnali de eddig a leghosszabb is 2 órás volt csupán. ÉS ez egy rendkívüli támogatást nyújt hogy hullámokat kelt az egyes dolgokban való "bukásom" és még mielőtt felemésztene visszacsap rám, így könyebben észreveszem és meg tudom állni hogy végleg elnyeljen.
És érdekes módon ez nem csak külső forrásokkal történik meg hanem a saját gondolataim is mintha addig visszhangzanának a fejemben míg valóban meg nem hallom és felfogom mit gondoltam. így utánajárhatok honnan ered és mi váltotta ki (mire reagáltam vele) és így korrigálhatom magamat.
Például ma az a gondolat volt a fejemben hogy "úgy igazán nincs mit csinálnom ma és tudom hogyha valaki meglát és ittlesz a főnök is és ő is látja akkor nem fog neki ez tetszeni (már a semmittevésem) ccsak hogy álldogálok" ez kb úgy 3-5másodpercig visszhangzott bennem, mire rájöttem hogy mennyire ELMÉs ez és hogy ennek semmi köze a főnökhöz, valójában nem is látott mert egy projektel volt nagyon elfoglalva, szóval hogy láttam hogy nem vette észre miközben látott és ez a visszhangzó gondolat által ráébredtem hogy mennyire értelmetlen ezen agyalnom és így megbocsájtottam magamnak (hangosan) és bár volt zaj a műhelyben lehetett hallani...de akkor is tovább mondtam mikor már nem volt zaj, és ez egy remek dolog volt elengedni ezt az aggódást és hogy abbahagyom a "főnöktől való parázás"-t
és ez a tükröződés voltaképpen minden tettemre érthető, néha csak úgy beszéltem hogy viszhangozzon hogy meghallja, de ez is csak azért volt hogy figyelmet keltsek magamra. de ez is csak rólam szólt.
ez nem könnyű de nem is nehéz, de látom ahogy lépésről lépésre csinálom és hatásos, szóval folytatom és nem adom fel!
