Nemrégiben megengedtem magamnak hogy néhányszor tomboljak a dühtől, majd észrevegyem magamde mégsem dolgozzam ki azt ami miatt kiakadtam, így megoldatlan maradt az a pont...és csak vártam és vártam, még egy párszor előjött, és az újabb alkalmaknál már azéert éberebb voltam egyre inkább és így egyre jobban át is láttam, és ezeket találtam:
Első alkalommal akkor vettem ezt észre mikor matekfeladatokat oldottam meg a neten egy program segítségével (khanacademy.com) és ellenőriztem a megoldást és jó volt viszont a program szerint meg hibás/téves. belementem a frusztráltságba és egyre mélyebbre és mélyebbre mentem az elmémbe hogy megoldást találjak a feladatra, és hogy miért nem jó a megoldásom amikor mindent ellenőriztem. amit persze egyáltalán nem vettem észre az az volt hogy totál elfelejtettem lélegezni, és elvesztem az elme útvesztőiben a múlt-jelen-jövő folyosóin.
így csináltam meg vagy 3-4 feladatot rosszul, és annyira frusztrálni kezdtek ezek a szöveges példák hogy voltaképpen ragequitteltem(magyarul feldühödésemből felindulva kiléptem) aznap.
emellett még azt is gondoltam hogy "direkt írták bele hogy felcserélje a szavakat és ez azért van hogy én összekeverjem" "rosszul van megírva mert amikor tévesztek akkor a "haladás" csíkomat visszaejti" mivel hogy józan ész alapján ha egy oktató eszköz CSAK jutalmazza a helyes megoldást és bünteti a helytelent az NEM a legjobb, és nem az emberi tanulás alapján működik, mégis ez nem is igazán a programról szól, hanem ez rólam szólt.
másodszorra akkor vettem ezt észre mikor munka közben kihagytam valamit, és még ki is mondtam hogy "basszuskulcs!" és a fejemben már el is képzeltem egy jelenetet ahol "ha valamit elszúrok akkor az úgymarad és akkor az bizonyítja majd hogy elbuktam" és ez rengeteg félelmet is felelevenített bennem miközben ott helyben jártam ezt a pontot.
ma megint munka közben láttam ahogy elszúrok valamit és megint elkezdem hogy "jajj ne!" de képes voltam megállni miközben kimondtam hogy "elég, ezt most abbahagyom!" és lélegzés közben észrevettem a valóságot hogy nem vagyok "vesztes" aminek beképzeltem magamat mikor valamit rosszul csinálok, továbbá azt is hogy mikor walamit elszúrok akkor elveszem ezt a káromkodó személyiségemet, aki konkrétan mindent leszar és az egész világra haragszik...ami arra a rádöbbenésre juttatott hogy voltaképpen MAGAMRA leszek haragos és még meg is indoklom...
ez után 33db önmegbocsájtás leírása következik, mely a jelen időmbe nem fér bele hogy lefordítsam, majd egyszer idefűzöm...plussz még vagy 20 a "hülye" szóval kapcsolatosan és még jópár a kapcsolódó emlékekről...
