9. nap: "ön"védelem vs. felállás

eredeti írás dátuma:2012.05.01.

(videó az írásról (angol))

Ahogy ma a önmegbocsájtásokat csináltam a tananyagban, hangosan kimondva, és sok sok ellenállásba ütköztem magamban-melyek által rádöbbentem önön valómra.

Ahogyan elkezdtem felmondani az önmegbocsájtásokat (előbb leírtam utána felolvastam egyesével, ma már nem így csinálom) nagyon kényelmetlek lett az ahogyan a forgószékemben éreztem magamat. Szóval mozogtam egy kicsit benne miközben folytattam, és nem hagytam hogy ez megzavarjon vagy megállítson. Továbbra sem változott az érzés, és folyamatosan éreztem ezt a kényelmetlenséget a lábamban és a mellkasomban is...aztán az éber légzésem közben észrevettem mielőtt ásítottam volna...így megálltam az ásítást még mielőtt belekezdtem volna és eközben folyamatosan haladtam a megbocsájtásokkal.

Aztán egy idő után azon kaptam magamat hogy más dolgokra gondolok, mégsem követtem őket hogy áttörjek rajtuk, aztán kiszáradt a szám és éhes is lettem...persze ez az egész csak és kizárólag arról szólt hogy én mint az elmém megpróbálom magam eltéríteni attól amit csináltam: hogy felelősséget vállaljak magamban és énemként az önmegbocsájtásokkal, és mivel ezzel tisztában voltam egy apró esélyt sem hagytam a tétovázásra hanem csináltam tovább...lélegzeteket véve a mondatok között és igazán éberen ittlenni minden egyes lélegzetben, még a mellkasomnak is ahogyan a levegőt préselem és az izmaimmal hangokat alkotok.
Egy idő után miközben folyamatosan áttörtem magam ezeken a korlátokon, már meg is szűnt, és a legvégén két dolog maradt csak: a fájdalom/kényelmetlenség a testemben, aminek az oka hogy két napig túlerőltettem és még nem épültem fel teljesen, és a másik az éhség...ami egyszerűen azt mutatta hogy szükségem van tápanyagra.
Az ÖSSZES többi apróság ami nevetsége próbálkozás volt hogy elterelje a figyelmemet és megzavarjon csak úgy puff eltűnt. ez elég vicces hogy látom hogy mennyi mindennel bepróbálkoztam annak érdekében hogy ne csináljak önmegbocsájtást. és ez egy nagyon jó támogatás hogy bármi is történjék bármilyen zavaró tényező is álljon fent és mennyire erősen próbálnám magam megállítani az elmémként, mint pl most hogy nagyon nehéznek érzem a szemhéjamat 3 óra olvasás okán, de mégis ittvagyok, lélegzem és ezt írom itt és nem engedem meg maganam és fogadom el hogy kihagyjam ezt a napot annak okán hogy "nem akarok" felelősséget vállalni magamért és amit hagytam hogy milyen legyek, mivé váljak.


Megbocsájtom magamnak hogy emgengedtem magamnak és elfogadtam hogy:

• résztvegyek és megpróbáljam szabotálni magamat  gondolatokkal/érzésekkel/érzelmekkel/megítélésekkel
• nem engedtem meg amagamnak hogy szabotálás nélkül csináljak önmegbocsájtást
• a szabotázs létezzen bennem és általam
• elhiggyem hogy meg kell védenem magamat az elmémen belül attól hogy megbocsájtsak magamnak és ezáltal felelősséget vállaljak magamért
• létrehozzak fizikai reakciókat és érékeléseket csak abból a célból hogy eltereljem a figyelmemet, és nem legyek itt egyként és egyenlőként a lélegzettel és akként.
• féljek attól hogy felelősséget vállaljak magam iránt, arra a hitre alapozva hogy ezáltal én mint elme megszűnnék létezni
• elhiggyem az elmémben és elmémként hogy csakis úgy létezhetek/élhetek hogyha nem vagyok ITT egyként és egyenlőként mint lélegzet/önmegbocsájtás/saját-felelősség
• elkülönítsem magamat a elmémben és elmémként attól hogy önmegbocsájtást csináljak, és korrigáljam magamat, azért hogy egy és egyenlő legyek az élettel és azt tegyem ami mindenkinek a legjobb.
• elhiggyem hogy nem vagyok egy és egyenlő a fizikai valósággal ami ITT van egyként és egyenlőként hanem hogy ÉN különálló vagyok a fizikai valóságtól.
• akarjam és kívánjam hogy túléljek mint elme, és a létezést mint velem egyenlő és egy dolgot teljes mértékben figyelmen kívül hagyjam/tegyem.
• önző legyek /-vé váljak az elmémben arra alapozva hogy különálló vagyok a létezéstől és létezhetek nélküle.

Elkötelezem magamat hogy azt az utat járjam melyen visszahozom magamat IDE a fizikai valóságba és valóságként, az elmémmel és akként.
Elkötelezem magamat hogy lássam, megértsem és rádöbbenjek magamra amikor elkülönítem magamat mindattól ami ITT van az elmémben és akként.
én egyenlő és egy vagyok az elmémen belül (is). nincs szükség sem haszna annak hogy megtagadjam vagy megpróbáljam ezt tagadni, Az vagyok amit megengedek és elfogadok magamnak hogy legyek és avvá váljak, és teremtem a saját teremtésemet, éppen ezért felelősséget vállalok és felállok/kiállok magamért minden dologban ami én vagyok, hisz ez vagyok én,( ezzel és ezen fogok dolgozni)