eredetileg írva: ápr 27. péntek

A mai nap nem akármien mert először írok blogot papírra majd később begépelem mikor hazaérek.sokmindent csináltam ma, ami nehéz fizikai munkát is jelent érvelést, probléma megoldást, és apró kézi ügyességet kívánó dolgokat.


amikor látom a munkahirdetéseket csomószor ott van hogy "gyors precíz kitartó ügyes munkaerőt keresünk" és a hosszabik úton kellett megértemen hogy voltaképpen ezt mindíg úgy értik hogy egy gépet kérnek - nincs beszélgetés, nincs kérdezgetés, és ugyanúgy csinálni ugyanazt a legjobban, és ezt minden egyes percben amíre fel vagy véve.

de persze amikor már ottvan az ember és csinálálja sosem megy minden terv szerint. és amikor olyat csinálok ami mindenkinek hasznos mert például egy alapvető szükségletet elégítek ki a tömegeknek tehát gondoskodni valakiről vagy olyat készíteni amivel ezt megteheti, ez okés nálam, egész nap tudom csinálni. jelen esetemben bútorokat készítek (konyha nappali háló fürdő stb.) és kivisszük őket a házhoz kiszereljük hogy használhassák. és ez sem több sem kevesebb minthogy használjuk az eszközeinket hogy fentarthassák magukat az emberek és kényelemben élhessenek ebben a fizikai valóságban.

a probléma ott van hogy az embereket nem tanítják megfelelően és ezért nem tanulják meg értékelni illetve érteni hogy mibe és mennyi munkába is kerül egy-egy dolog elkészítése. szóval aki nem képzett a területen nem tudja hogy mi minden kell hozzá hogy létrejöjjön. senkit nem okolok hogy tisztázzuk, tiszta sor hogy így megy a rendszer és ez a hozzáállás csak egy mellékterméke annak. Szóval az összes főnök és vevő csak egy dolgot akar: hogy tökéletesen és minnél hamarabb készen legyen ahogyan ők azt elképzelték. és ennyi. tökmindegy hogy azt 5 melós csinálta 2 napig és 14 órás munkával/nap és ez csak a helyszínen nem is számolva azt az időt amit a műhelyben az összeállításra ment.

Mi az igazi ellátók (nem a cégek hanem a bennük lévő munkások) lények, emberek vagyunk akiknek megvan a saját elmebaja problémája, betegsége családja stb. persze lehet walaki tökéletes munkás de a nap végén kiderül hogy mást se csináltál mint evés alvás munka...és újra.
miután a csoportba tartozás pontot hogy nyilvánvalóan rendbe kellet ezt hoznom, mert újra és újra előjött de sikeresen megoldottam, hogy két másik nézőpontból is beszélek. az egyik hogy megosszam magamant, a másik hogy hogy megmutassam ami egyértelmű mert rengeted ember nem veszi észre még ha az orra előtt is van.

az hogy megosztom magam miközben itt vagyok éberen és tudatosan nagyon remek mert így nem hagyom magamnak hogy ne halljam a józan észemet és miközben kiírom ezeket olyan mint mikor rádöbben az ember "mi a fenét mondtam az előbb???" a megmutatás leginkább a régi egómra vezet vissza amikor is rengeteg mindent azért mutattam meg másnak hogy mi a hiba vele hogy elismerjen engem mint okosat és figyelmeset...

szóval ezeken a pontokon dolgoztam persze nem írtam le az önmegbocsájtásokat de sokmindenre rájöttem és megnyitottam a pontokat mint pl a beszéddel, megosztással,önkifejezéssel,megítéléssel,összehasonlítással,egóval és felsőbbrendűséggel/alsóbbrendűséggel kapcsolatban.