eredeti közzététel:2012 Április 27.
Itt rádöbbentem hogy valójában csak akként létezem amit éppen
teszek...a gond ezzel hogy nem látom a legnagyobb részét annak amit
csinálok. hogy ez alatt mit értek? itt létezem, mint egyenlő és egy
mindennel és mindenkivel, de amit itt a fizikai valóságban csinálok
ebben a pillanatban, az én magam vagyok, se több se kevesebb...nincs
különleges jelentés amögött amit csinálok, amikor csinálok valamit akkor
az vagyok és kész, persze csinálok olyan dolgokat még amikről még nem
vagyok tudatos, mint például a gondolkodás.
és az igazi gond akkor jön mikor egyetlen dologra koncentrálok csak és a többi tényezőt nem veszem egyenlően figyelembe. például amikor egy szöget verek be és elgondolkozom valamin ami "eszembe jutott" és nem veszem figyelembe hogy most kalapálok hanem a gondolatokra,érzésekre,érzelmekre emlékekre/képekre amiket a gondolatokhoz kötöttem, és ott fent szinte elveszek akkor bizony egyértelmű hogy senki nem ússza meg következmények nélkül, például tuttibiztos hogy rákalapálok a kezemre mert olyan szögben ütöm meg a szöget hogy lecsúszik róla a kalapács a kezemre. Ha olyan dolgokban veszel részt amik csak illúziók miközben a fizikai valóságban csinálsz valamit, akkor annak mindíg van következménye. Ez azért van mert ezzel támogat a valóság abban hogy visszahozd magad IDE ami tényleg valós, és bemutassa hogy nem menekülhetünk el a fizikai valóságtól. A fájdalom és balesetek egyértelmű jelei hogy az egyén olyan helyen jár/csinál valamit ami nem-létezik. és ez persze remek dolog hogyha éber vagy hogy lásd és rájöjj ezt a feltétel nélküli támogatást. enélkül csak tovább és tovább basznánk ki magunkkal amíg egyre több és több baeset történik meg egészen addig amíg rájövünk erre vagy belehalunk-és utána jövünk rá.
Mielőtt ezt az utat elkezdtem járni a múltbéli tapasztalataim, emlékeim, "kifejlesztett személyiségeim", karatereim alapján definiáltam(határoztam meg) magamat. ITT mikor lélegzem és visszahozom ide magamat a valóságba, egyszerűen nem tudom semmi másként leírni magamat mint amit éppen fizikailag csinálok...a legalapvetőbb légzéstől kezdve a btortervezésig...bármit is csinálok az vagyok amit csinálok. persze minden korábbi tapasztalatom ittvan benne mint tárolt emlékek, és továbba is az vagyok amit hagytam és megengedtem maganak hogy legyek, de a múlt következményei csak változtatnak azon hogy mit csinálok, tehát azon nem hogy az vagyok amit csinálok. és direkt nem írtam hogy "hogyan csinálom" mert maga a dolog elvégzése magábanfoglalja az összes szükséges dolgot hogy létrejöhessen mint pl az összes sejtet mely dolgozik, az ideg-impulzusokat ésatöbbi. ezen részletek mennyisége és milyensége lényegtelen. az hogy valaki hogyan fogja azt a valamit hogy a jobb vagy a bal kezével az lényegtelem mert mindkét esetben elmondható hogy "tart valamit a kezében" és ennyi az egész...egszerű.
és az hogy erre rájöttem megmutatta azt is hogy hogyan próbálom behatárolni/meghatározni magam az alapján hogy hogyan csinálom a dolgokat és az alapján leírni és megszemélyesíteni magamat hogy hogyan,mikor,kivel,miért...amikor ezek valójában teljesen lényegtelenek és csak arra jók hogy tovább gondolgokdjak és újra és újra kiszúrjak magammal.
megbocsájtom magamnak hogy megengedtem és elfogadtam hogy:
és az igazi gond akkor jön mikor egyetlen dologra koncentrálok csak és a többi tényezőt nem veszem egyenlően figyelembe. például amikor egy szöget verek be és elgondolkozom valamin ami "eszembe jutott" és nem veszem figyelembe hogy most kalapálok hanem a gondolatokra,érzésekre,érzelmekre emlékekre/képekre amiket a gondolatokhoz kötöttem, és ott fent szinte elveszek akkor bizony egyértelmű hogy senki nem ússza meg következmények nélkül, például tuttibiztos hogy rákalapálok a kezemre mert olyan szögben ütöm meg a szöget hogy lecsúszik róla a kalapács a kezemre. Ha olyan dolgokban veszel részt amik csak illúziók miközben a fizikai valóságban csinálsz valamit, akkor annak mindíg van következménye. Ez azért van mert ezzel támogat a valóság abban hogy visszahozd magad IDE ami tényleg valós, és bemutassa hogy nem menekülhetünk el a fizikai valóságtól. A fájdalom és balesetek egyértelmű jelei hogy az egyén olyan helyen jár/csinál valamit ami nem-létezik. és ez persze remek dolog hogyha éber vagy hogy lásd és rájöjj ezt a feltétel nélküli támogatást. enélkül csak tovább és tovább basznánk ki magunkkal amíg egyre több és több baeset történik meg egészen addig amíg rájövünk erre vagy belehalunk-és utána jövünk rá.
Mielőtt ezt az utat elkezdtem járni a múltbéli tapasztalataim, emlékeim, "kifejlesztett személyiségeim", karatereim alapján definiáltam(határoztam meg) magamat. ITT mikor lélegzem és visszahozom ide magamat a valóságba, egyszerűen nem tudom semmi másként leírni magamat mint amit éppen fizikailag csinálok...a legalapvetőbb légzéstől kezdve a btortervezésig...bármit is csinálok az vagyok amit csinálok. persze minden korábbi tapasztalatom ittvan benne mint tárolt emlékek, és továbba is az vagyok amit hagytam és megengedtem maganak hogy legyek, de a múlt következményei csak változtatnak azon hogy mit csinálok, tehát azon nem hogy az vagyok amit csinálok. és direkt nem írtam hogy "hogyan csinálom" mert maga a dolog elvégzése magábanfoglalja az összes szükséges dolgot hogy létrejöhessen mint pl az összes sejtet mely dolgozik, az ideg-impulzusokat ésatöbbi. ezen részletek mennyisége és milyensége lényegtelen. az hogy valaki hogyan fogja azt a valamit hogy a jobb vagy a bal kezével az lényegtelem mert mindkét esetben elmondható hogy "tart valamit a kezében" és ennyi az egész...egszerű.
és az hogy erre rájöttem megmutatta azt is hogy hogyan próbálom behatárolni/meghatározni magam az alapján hogy hogyan csinálom a dolgokat és az alapján leírni és megszemélyesíteni magamat hogy hogyan,mikor,kivel,miért...amikor ezek valójában teljesen lényegtelenek és csak arra jók hogy tovább gondolgokdjak és újra és újra kiszúrjak magammal.
megbocsájtom magamnak hogy megengedtem és elfogadtam hogy:
- nem láttam/értettem/jöttem rá hogy mit csinálok a fizikai valóságban és csak azzal törődjek amit gondolok arról amit csinálok.
- nem láttam/értettem/jöttem rá hogy résztveszek a gondolatokban/érzésekben/érzelmekben/képekben/emlékekben miközben fizikai tevékenységet végzek és hogy elnyomom az éberségemet miközben az elmében és általa résztveszek.
- az elmében végzett tevékenységeknek nagyobb prioritást adjak a fizikai valóságnál és jelenlétnél.
- nem voltam jelen és éberen tudatában a fizikai testemnek abból kiindulva hogy az elmémben veszek részt/tevékenykedem
- nem vettem figyelembe a tevékenységem mind a fizikai valóságban mint az elmémben ezáltal résztvegyek a felsőbbrendű/alsóbbrendű polaritásban elkülönítve magamat magamtól és attól mit éppen csinálok.
- elkülönítsem magamat attól a tevékenységben amiként jelenleg létezem.
- gondolkodjak arról amit éppen csinálok ahelyett hogy itt lennék és egyként és egyenlőként léteznék azzal amit csinálok.
- létrehozzak egy elméletet egy képet és egy emléket arról amit éppen csinálok.
- emlékeket hozzak létre arról hogy csinálok valamit és folyamatosan összehasonlítsam avval amit éppen csinálok.
- megítéljem azt amit csinálok az emlékeim alapján.
- összehasonlítsam magamat avval amit csinálok és a hasonló emlékeimmel
- definiáljam magamat a korábbi hasonló tevékenységről szóló emlékeimmel.
- megítéljem, összehasonlítsam és definiáljam amit itt csinálok az emlékeimhez.
- a múlt-jelen-jövőm tapasztalásaimként létezzek és összehasonlítsam megítéljem magamat elkülönülésben
No comments:
Post a Comment