Ma volt az utolsó tanítási nap az iskolában, és ez egyfajta búcsúnap is a végzősöktől. nagyjából 2 éve kezdtem el ezt a kurzust 2010 szeptemberében abból a kiindulópontból hogy olyan HASZNOS dolgot tanuljak amivel MÁSOKAT és magamat tudom támogatni, és lehet úgy végezni ami mindenkinek egyenlőn a legjobb,és mindenkinek szüksége van rá hogy egy közepesen komfortos/kényelmes életet élhessen. Bútorasztalos-Asztalos ezek szinte ugyanazt jelentik.
Amikor elkezdődött az iskola már javában tanulmányoztam a Desteni csoportot, és már elkezdtem az önelemzéseket és a felállást és kiállást magamért hogy felelősséget vállaljak magamért és amire befolyással vagyok, és amit tettem/amivé váltam. Ahogyan a szónoklatot hallgattam, ami persze "egy előre megírt szöveg volt mindenféle semmiségről meg idézetek az irodalomból és még mindíg tart!" volt és utána következett a kitüntetések kiosztása. Miközben ide jártam, rengeteg dolgot fedeztem fel az iskolarendszerről, és annak alapvető gyökereiről-meg persze a sajátjaimról, miközben megtanultam a fával bánni, formálni, alakítani, alkotni, és nem csak azt tanultam meg hogy beleöntsem a fejembe a tananyagot hogy emlékezzem rá, hanem való életben egyként és egyenlőként létezni a módszerekként és módszerekben és információban/val, másképp mondva kitárulkozni magamból az asztalosság területére. és ez tényleg működik, rengeteg ellenállásomon túltettem magamat, mint például semmirekellőség, idiotizmus, gyűlölet, ítélkezés, motiváció keresgélés stb. és így lassan de biztosan eggyé váltam a tudással, és elvállaltam a felelősséget amivel jár. továbbá elkötelezésből, egyetlen órát sem hagytam ki vagy gyakorlatot, még tanítottam is társaimat egy évig a bútorstílusokra(lévén hogy a hivatalos rendszer nem hagyott rá megfelelő időt), így fejlesztve magamat az elkötelezettség és határozottság terén.
és van olyan aki még védi is ezt a rendszert mondván hogy "hé így legalább a kritikus gondolkodó gyerekeket ösztönözzük hogy a rendszer ellen cselekedjenek így megtegyék amit várunk tőlük" ami persze baromság.
a gyerekeknek/diákoknak nincsen megmutatva hogyan legyünk felelősségteljesek, önfegyelmezettek, és ne motivációk alapján hanem az alapján cselekedjenek ami mindenkinek a legjobbat eredményezi. ez a három dolog, és az hogy eggyé és egyenlővé válni a tudással/információval az elengedhetetlen szükséglet hogy BÁRMILYEN oktatást elvégezzünk, mindegy hogy az általános iskola vagy önképzőkör vagy autodidakta tanulás.
Ezen "képességek" nélkül senki nem tanul semmit, kizárólag információt tárol melyet hosszú távon BIZTOSAN el fog felejteni tekintvén az élet során befogadott információk mennyiségét.
Ez itt most nem arról szól hogy ÉN mit értem el, pusztán kiálltam azért amit elkezdtem. nem is arról hogy milyenek az iskolák vagy az oktatási rendszer, mert azok azon alapulnak amiről ez a bejegyzés igazán szól.
RÓLUNK szól, minden egyes emberről, arról amit megengedünk és hagyunk és elfogadunk és részt veszünk benne.
MI mind egyenként elfogadjuk és megengedjük hogy a rendszerekben és rendszerekként melyek és ahogyan azok ma léteznek résztvegyünk és támogassuk azokat. MÉG hiszünk is benne hogy nem lehet másképp csinálni. és pontosan tudjuk mikor elrejtjük magunk előle az igazságot amit egy pillanatra megláttunk, és máris kezdünk másokat okolni és mutogatni.
a következő másfél hónap arról fog szólni hogy vizsgákon bebizonyítsam hogy bútorasztalos vagyok, papíron(írásbelin) és valóságban(gyakorlatin) is, kevés időm van hogy befejezzem a vizsgaremekemet, át kell néznem a jegyzeteimet, mégsem fogom abbahagyni a naponta blogom írását és DesteniIprocess tanulást mert nem fogadok el kifogásokat...nem annyira bonyolult.
2 évig kiálltam...és kiállok az örökkévalóságig is. "Semmi sem történik a saját tudatos vagy tudattalanul irányított részvételed nélkül. Én az életet választom mint ön-direktívát."
No comments:
Post a Comment